A rezgő membránok megszólaltatási módjuk szerint lehetnek dobok, amelyeknél ütéssel hozzák rezgésbe a membránt és lehetnek mirlitonok, amelyeknél levegő befújásával hozzák létre a membrán
rezgését.
A dobokhoz hasonlóan a mirlitionokra is jellemző a rezgő membrán. A rezgő membrán ez esetben megváltoztatja a keltett hangot. A legelterjedtebb típusoknál aerofon-szerű a hangszer felépítése, amelybe Afrikában jellemzően a pókok által termelt, a petéket befedő selyemszerű anyagot használnak. Bár Lewis és Makala könyvükben a tanzániai tarumbeta és lipenenga nevű hangszereket az aerofon hangszerek közé sorolják, a hangszerek leírásából kiderül, hogy mirlitonokról van szó. A tarumbeta bambuszból vagy száraz tökből készül és szertartások során használt szignál-hangszer. Régebben a rezgő hártyát korábban pókselyemből, újabban inkább egy darab papírból vagy műanyag
fóliából készítik. A lipenenga alapanyaga általában száraz tök, de a Rukwa régióban és a Nyassza-tó környékén nádból és bambuszból is készülhet. A lipenenga szintén egy oldalán megfújt mirliton, amelynél pókselymet alkalmaznak, de eltérően a tarumbetától nem szignál-hangszer, hanem házassági szertartások esetén beleénekelnek, illetve az ún. lipunenga tánc kísérő hangszere.
Észak-Malawiban a tonga népcsoport is használja ezt a pókselyemmel fedett fúvónyílású mirliton hangszert. Az elnevezése ott lipenga, amelynek jelentése ,,éneklő tök”. A lipenga egy hajlított szárú tökből készült fúvós mirliton, amelyet a katonai parádék felvonulásain használnak.
A frikciós dobok különböző nagyságú és alakú hangszerek. A magyar köznyelv (sokszor még a szakirodalom is) köcsögdudának nevezi őket. Az elnevezés a szaknyelvben nem alkalmazható, mert a duda elnevezés aerofon hangszertípust feltételezne. Az afrikai frikciós dobok dobformájúak, míg az európai típusok inkább fazék (köcsög) alakúak. Közös jellemzőjük, hogy membránnal rendelkeznek, amely rezgésbe jön, ha nedves újjal, zsineggel, kendővel, vagy a membránba erősített pálcával ill. valamilyen állat szőrével megszólaltatják. A megszólaltatás módja pálca esetén történhet a kéz le-fel mozgatásával vagy körkörö dörzsöléssel. A dél-afrikai ingungu nevezetű frikciós dob tökből készül és a membránba erősített pálcával szólaltatják meg. A szintén dél-afrikai mosupiane nevezetű frikciós dobon gabonaszárral dörzsölve képeznek hangot.
Kongóban (Kinshasa) a csokve népcsoport kétmembrános homokóra dobból, a mukupielaból alakított ki frikciós dobot, amelyet kvitanak neveznek, és az ún. ,,kalukuta” zenekar fő hangszere. A dob egyik membránját leveszik és egyedülálló módon a dobtestbe belülről erősítenek egy botot a másik membrán közepébe. Az egyik zenész a dobtestbe nyúlva a bevizezett kezével ritmusosan húzogatja a botot, míg a másik kezének ujjaival a membrán feszességét változtatgatja. A másik zenész ezalatt a dob külső fa testén üti a ritmust, egy ,,mukaki” elnevezésű dobverővel.
Az ütéssel megszólaltatott membrános dobokat az alakjuk szerint csoportosíthatjuk. A hengerdobok átmérője teljes hosszukban egyenlő. A kúpdobok oldal élei lefelé szűkülnek. A hordódobok oldala hordóformájúan kidomborodik. A homokóradobok alakja az elnevezés alapján homokóra formájú. A tölcsérdobok, leginkább egy ivókupát formáznak. A lábasdobok lábait a dobtestből alakítják ki. A hosszúdobok átmérője kicsi a hosszukhoz képest. Az üstdobok edény- illetve üstformájúak és rendszerint csak egy játékfelületük van.
A dob membránját ragasztással, szegeléssel, fapeckekkel és zsinórozással lehet rögzíteni. A különböző dobtípusokat a játékfelület membránja feszességének változtatásával lehet hangolni. A zsinórzat feszességén, az ékek megfeszítésével vagy a csavarok meghúzásával hangolhatóak a membranofon dobok. A hangminőséget a játékfelületre helyezett egyéb anyagokkal vagy krémszerű anyagból kialakított ,,szemmel” lehet változtatni. A kétmembrános dobokat lehet csak az egyik, illetve mindkét oldalukon ütve megszólaltatni.