Rend: Gödényalakúak
Család: Kárókatona – félék
Előfordulás: Európa egyes része, Afrikai keleti és déli részein. stb
Hossz: 80-100 cm
Testtömeg: 2-3,5 kg
Szaporodás: 3-4 halványkék vagy zöldes színű tojás.
Táplálék: elsősorban halak

Ezeknek a madaraknak többnyire kis fejük és erős csőrük van. A horgasan végződő csőr szélei harántul álló szarulemezek nélkül állnak. Orrlyukaik alig láthatók, farka rövid, lekerekített, 12-14 kormánytollal. A csüd rövid, úszóhártyával összekötött, ujjai hosszúak. Körülbelül 35 faja ismert, melyek az egész világon elterjedtek. Hazánkban két faja terjedt el.

A nagy kárókatona (Ph. v. Graculus carbo L.) fénylő feketés-zöld, barnás háta és válla sötéten szegélyezett tollakkal, a torok körül fehér, a hasi oldalon néha fehér foltokkal. Nyáron a nyakszirten finom tollas bóbita található. Csőre és lábai feketék. Testének hossza kb. 90cm, szárnyhossza kb. 36cm, farokhossza kb. 18cm. A kárókatona majdnem az egész földön elterjedt, vándormadár. Áprilisban 3-4 kékes-zöldes-fehér, sárgán pettyezett tojást rak, amelyeket a szülők közösen költenek ki négy hét alatt. Júniusban másodszor költ. Könnyen betanítható, ezt bizonyítja, hogy Kínában régebben halfogásra is használták, mely Európában a XVII. századra kedvelt sportággá vált, különösen Hollandiában, a Stuartok alatt Angliában és egész XV. Lajos uralkodásáig Franciaországban is. Mára védett fajjá nyilvánították, eszmei értéke: 2000-2500Ft között mozog.