Rend: Horgászhal alakúak
Család: Horgászhalfélék
Előfordulás: Európának és Északnyugati-Afrikának a parti vizeiben szinte mindenütt.
Hossz: 1-2 m
Testtömeg: 40 kg
Szaporodás: tavasz és kora nyár, ikrát rak akár 10 méter hosszú és 30 cm széles nyálkás ibolyakék szalagokra rakja
Táplálék: kisebb halak

Az európai horgászhal Európának és Északnyugat-Afrikának a parti vizeiben szinte mindenütt – beleértve a Földközi-tengert is – 2-3 méteres mélységtől körülbelül 550 méteres mélységig megtalálható. Évente több ezer tonna horgászhalat fognak ki és adnak el. Ennek ellenére nincs különösebb kereskedelmi értéke, és nem fenyegeti közvetlen veszély.

Az európai horgászhal rendszerint 1 méternél rövidebb, de elérheti a 2 métert is. Testtömege legfeljebb 40 kilogramm. A test hátsó része csekély jelentőséggel bír, ezért erősen el is csökevényesedett. Ami megmaradt: hatalmas feje és óriási szája – zsákmányszerzéskor ugyanis a halnak immár nincs szüksége gyorsaságra. A horgászhal kontúrja elmosódik a rendszertelenül elhelyezkedő húsos bőrlebenyeknek köszönhetően; színével és teste szabálytalan körvonalaival beleolvad a tengerfenékbe. A „csalibot” a hátúszóból fejlődött ki. Csúcsán egy kis bőrlebeny lóg, ami ide-oda mozog, és úgy néz ki mint egy kishal.

Az ívási időszak tavasszal és kora nyáron van. A nőstény az ikrákat akár 10 méter hosszú és 30 centiméter széles, nyálkás, ibolyakék „szalagokra” rakja.

A horgászhalak szaporodása eltér a többi halfajtól sőt, talán az állatvilág egyik legfurcsábban szaporodó élőlénye. A tudósok sem értették elsőre, hogy is szaporodnak, mert a megfigyelni kívánt idő alatt semmilyen spermiumot, megtermékenyítő sejtet sem véltek felfedezni a vízben, ellenben figyelmesek lettek valamire. 2 hímet és egy nagy nőstényt engedtek össze, de a megfigyelés végére egyetlen egy hím sem maradt. Itt is akadályba ütköztek a tudósok, mert ha megette volna őket a nőstény, akkor vérnek is kell lennie a vízben, de ennek a legapróbb jelét sem találták meg. Sok megfigyelés után rájöttek, hogy "miért is tűnnek el a hímek a vízben" és "miért is ragaszkodnak ennyire a párjukhoz". Az ívási időszakban a hím horgászhal (kb. az ötvenede a nősténynek) erősen beleharap a nőstény testébe, és élete végig ott marad, mígy eggyé nem olvad a nőstény pikkelyével. Amikor beleharap a hím, automatikusan spermium kerül a nőstény szervezetébe... Így mára már a tudósok tudják, hogy ezen halak oldalán mik is azok a "kidudorodó nyúlványok".