Rend: Egyenes szárúak
Család: Tücsökfélék
Előfordulás: Észak-Afrikában, Nugat-Közép-és Dél-Európában.
Tápláléka: levelek, magok, gyökerek, kis állatok.
Szaporodás: 200 pete, 3-4 hét.

A mezei tücsök az egyenesszárnyúak az ízeltlábúak törzsének és a rovarok osztályának egyik La Fontaine által megénekelt faja.

A mezei tücsök Nyugat-, Közép- és Dél-Európában, valamint Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsiában él. Magyarországon is gyakori. Napsütötte legelők, rétek, füves domboldalak, vasúti töltések és más száraz élőhelyek gyakori lakója.

A mezei tücsök hossza 20-26 milliméter. Szájszerve rágókból áll; ásásra és táplálkozásra alkalmasak. Szárnyai repülésre alkalmatlanok; a hátsó szárnyak kicsik. A rovart zömök, fényes fekete testéről és jókora, sisakszerű fejéről lehet könnyen felismerni. Csápjai hosszúak és vékonyak. Jellemző még a hátulsó comb alsó felének piros színe. A hátsó lábak erősen megnagyobbodtak, izomzatuk erős, hogy ásáskor és ugráskor támasztékul szolgáljanak. E rovarnál a hallószerv nem a fején van, hanem az elülső lábszáron. A tücsök behajlítja lábát, hogy egy hangforrással összehangolja és megállapítsa, honnan jön a hang. A nőstény potroha végén tojócső van.

A hím közismert hangos énekét V-VI között többnyire a maga vájta földi lyuk előtt hallatja. Elülső szárnyainak összedörzsölésével ciripel. Éneküket csak június végéig halljuk. A mezei tücsök főként éjszaka aktív, növényi anyagokkal táplálkozik, de kisebb rovarokat is fogyaszt. Kifejlett rovarként 3-4 hónapig él.

Miután az állatok lárva alakban telelnek át, már kora nyári időszakban ivarérettek. A párzási időszak Közép-Európában májustól júliusig tart. A nőstények petéiket egyenként a talajba rakják. Akár 200 pete is lehet. A petéből való kifejlődéshez 3-4 hét kell, hogy elteljen. A lárva nyár elején kel ki, növényekkel táplálkozik, és a tél beállta előtt 7-8-szor vedlik. Mielőtt tavasszal eléri a felnőtt stádiumot, még kétszer vedlik. Többnyire magányosan élnek.