Bamako Mali fővárosa és egyben legnagyobb városa. Itt található az ország közigazgatási, politikai, gazdasági és közlekedési központja is. A város a Niger folyó mentén terül el. A város 1 690 471 fős lakosságával (2006) Mali legnépesebb települése is. Itt ér véget a Budapest–Bamako-rali.

Éghajlata szavanna éghajlat, évi középhőmérséklete 28 Celsius-fok. A nagy meleg és a viszonylag kevés csapadék jellemzi (1000 mm). A nyári hónapok középhőmérséklete 26-27 Celsius-fok, de a 85%-ot is meghaladó páratartalom még az edzettebb helyi lakosokat is megviseli. Csapadékának nagy részét a főváros a júniustól októberig tartó esős évszakban kapja. A novemberben kezdődő száraz évszak elején a középhőmérséklet tovább csökken, decemberben átlag 24 Celsius-fok, de áprilisra újra 33 Celsius-fokra forrósodik fel.

Történelem

Bamakot 1650-ben alapították, hosszú ideig jelentéktelen halászfalu és sókereskedelmi központ volt. A település nevét valószínűleg a krokodilokban gazdag folyóról kapta. Bamako jelentése egyes feltevések szerint "város a krokodil folyón". A falánk krokodilok a város címerébe is bekerültek.

A Mali mai területén a francia gyarmatosítók az 1800-as évek közepe táján jelentek meg. Először a Niger középső szakaszán fekvő Timbuktut hódították meg. Az akkor 800 lakosú Bamakót 1883-ban foglalták el.

A XIX. század vége felé Franciaország teljesen hatalmába kerítette Malit. A kis városkából Felső-Szenegál-Niger gyarmat egy körzetének közigazgatási központja (1899), majd az egész gyarmat székhelye (1908), 1920-tól pedig Francia Szudán fővárosa lett. Fejlődését nagyban elősegítette a Kayesbe vezető vasútvonal megnyitása (1904).

Gazdaság

Bamako Mali központja, melynek vonzereje a fejletlen agrárország egész területére kiterjed. Az ország feldolgozóiparának csaknem a fele a fővárosba összpontosul. Az itt levő - nagyobbrészt közepes méretű - üzemek gyapotot, bőrt dolgoznak fel, motorkerékpár össszeszerelő üzem, mezőgazdasági gépgyár, olajütők, rizshántoló üzem található még itt. Bamakó közelében a Niger folyón kis vízierőmű (Sotouba) is működik.

Kézműiparát elsősorban az elefántcsont-faragványok, az ötvösékszerek és a bőráru kikészítés jellemzi.

Az ország külkereskedelmének nagy része is Bamakón keresztül bonyolódik. A fővárosból sugárirányba szétfutó közutakon érkeznek ide a legfontosabb exporttermékek, mint például a rizs, gyapot, földimogyoró, gumiarábikum és az élőállat.

Közlekedés

A főváros országos jelentőségű közlekedési csomópont. Mali közlekedési tengelye a Niger, mely az év második felére eső magas vízállás idején két hosszú szakaszon hajózható. A Bamako-Dakar vasútvonal 1923-ra épült meg, melynek végállomása is itt található. A két hajózható Niger szakasz között, valamint a Szenegál-folyó vidéke és a tengerpart felé a Koulikoro-Bamako-Dakar vasútvonal teremt kapcsolatot. Nemzetközi repülőtere (mely egyben Mali legnagyobb ilyen létesítménye) a Senou nemzetközi repülőtér.

Kultúra
Néhány bamakói intézmény, kulturális létesítmény:

* Bamakói Nagy Mecset
* Mali Nemzeti Múzeum
* Muso Kunda Múzeum
* Bamakói Regionális Múzeum
* Bamakói Állatkert