A Kongói Demokratikus Köztársaság egy állam Közép-Afrika területén. Északon a Közép-afrikai Köztársaság és Szudán, keleten Uganda, Ruanda, Burundi és Tanzánia, délen Zambia és Angola, nyugaton pedig a Kongói Köztársaság határolja. Az ország 40 km hosszú tengerparttal rendelkezik a Kongó folyó torkolatánál. Az egykori Belga Kongó megszűnése után függetlenné vált ország a Kongó-Kinshasa nevet vette fel, majd 1971-től Zaire néven létezett. 1997-ben a neve a jelenleg is használatosra változott.

Domborzat

Az ország legnagyobb részét az esőerdőkkel borított, folyókban és peremhegységekben gazdag Kongó-medence alkotja. Ez dél fele fokozatosan emelkedő táblás vidékbe, a szavannás Shaba fennsíkba és a Mitumba-hegységbe megy át. Legmagasabb pontja: Margherita-csúcs (5109 m).

Vízrajz

Legjelentősebb folyók: Kongó, Ubangi, Kasai, Lualaba, Luapula, Kwango, Lukuga. Legnagyobb tavak: Tanganyika-tó, Albert-tó (korábban Mobutu-tó), Mweru-tó, Kivu-tó, Edward-tó (korábban Rutanzige-tó), Mai-Ndombe-tó.

Éghajlat

Egyenlítő menti helyzete miatt az éghajlat az ország legnagyobb részén nedves trópusi. Az éves csapadékmennyiség a legtöbb helyen meghaladja a 2000 mm-t.

Élővilág, természetvédelem

A központi medence és az atlanti partvidék természetes növénytakarója a trópusi esőerdő. A déli és délkeleti vidékeket szavanna fedi. Északon a magas füvű legelők vidéke eléri a Kongó folyót.

Alkotmány, államforma

A két alkotmány közötti interregnumot követően (2003-2006) a Kongói Demokratikus Köztársaságban a Harmadik Köztársaság Alkotmánya érvényes. Az alkotmány, melyet a 2005-ben tartott névszavazás fogadott el, és melyet Joseph Kabila elnök hirdetett ki, decentralizált, fél-elnöki köztársaságot alapít meg, melyben a végrehajtó, a törvényhozó és az igazságszolgáltató hatalmi ágak szétválnak, a jogok megoszlanak a központi kormányzat és a tartományi kormányzatok között.

Gazdaság

A Kongói Demokratikus Köztársaság bővelkedik természeti erőforrásokban, gazdasága jelenleg két évtizednyi hanyatlás után a javulás jeleit mutatja. Az első (1996–1997) és második kongói háború (1998–2003) jelentősen csökkentette a hazai termelést, a kormány bevételeit, növelte az államadósságot, a harcok, az éhínség valamint a betegségek következtében több mint öt millió ember vesztette életét.

A külföldi befektetők a konfliktus kimenetelét övező bizonytalanság és az infrastruktúra hiánya miatt elhagyták az országot. A helyzet csak 2002-ben javult, amikor a megszálló seregek agy része kivonult Kongóból. A kormány a Nemzetközi Valutaalappal és a Világbankkal együttműködve gazdasági terveket dolgozott ki, Joseph Kabila elnök vezetésével pedig megkezdték a reformok végrehajtását.

Adósságállománya 2004-ben meghaladta a 11 milliárd USD-t. Belgium a legfőbb külföldi támogatója, segélyezője.

Az életszínvonal nagyon alacsony, ezt igazolja az is, hogy a Világbank még 1994-ben fizetésképtelenné nyilvánította az országot. A Katanga és Kasai régiókban találhatóak a világ legnagyobb iparigyémánt-bányái, de a legértékesebb exportcikke a réz. Jelentős urán, arany, ezüst és cink bányászat is folyik az országban.
* GDP (vásárlóerő-paritáson): (becsült érték) 19,03 milliárd USD (2007-es adat)[1]
* GDP/fő (vásárlóerő-paritáson): (becsült érték) 300 USD[1]
A CIA World Factbookban 2000-ben publikált becslés szerint a mezőgazdaság 55%, ipar 11%, szolgáltatás 34% részben járul hozzá az ország bruttó hazai termékéhez (GDP).

Közlekedés

A közlekedés elmaradott. A fontosabb közlekedési eszközök a légiközlekedés mellett a vasút és a víziközlekedés. A háborúk alatt a vasutak, közutak jelentősen megsérültek.