Líbia észak-afrikai állam a Földközi-tenger déli partján. Az ország tagja az ENSZ-nek, az Afrikai Uniónak, az OPEC-nek, az Arab Ligának és az OAPEC-nek is.

Domborzat

A keskeny parti síkság sok helyütt sós sztyeppvidékétől keletre az Akdar-hegység fennsíkja, délre pedig a szaharai tábla néhány oázissal tarkított kő- és agyagsivatagja, valamint a Szahara legnagyobb egybefüggő homoktengere, a Líbiai-sivatag található. Legmagasabb pontja: Daharson Bette 2826 m.

A Tripoli környéki Dzsifára-síkságot délről a Nefúsza-hegység határolja, ettől délre magas fekvésű kősivatag terül el, még délebbre pedig egy hatalmas, buckás homoktenger az algériai határ és Szabhá között. Líbiában kevés a felszíni víz, és nincsenek állandó folyók, de sok a föld alatti vízfolyás és az artézi kút.

Éghajlat

Líbia területének 90%-a sivatag
A partvidék klímája mediterrán, októbertől márciusig nem ritka az eső. A legnedvesebb éghajlatúak az északi hegységek, itt az évi csapadékmennyiség elérheti a 600 mm-t. Alig 150 km-rel délebbre már a végeláthatatlan sivatag peremén vagyunk, itt a csapadék a 100 mm-t sem éri el. Tripoliban a januári középhőmérséklet 12 °C, a júliusi 26 °C, a csapadék 375 mm. Az ország belsejében 14 °C-ot, illetve 35 °C-ot mérnek, és 50 mm-nél is kevesebb a csapadék évente.

Líbiában mérték a Földön valaha mért legmagasabb hőmérsékletet: Tripolitól délnyugatra egy kisebb oázisban 1922-ben 57,8 °C-t.

Élővilág, természetvédelem

A líbiai kormányzat törekvése a "zöld területek" megőrzése, ideértve a mezőgazdaságilag művelt területeket is. Ezeket az elsivatagodás fenyegeti.

Alkotmány, államforma

Moamer Kadafi (vagy Moammer al-Kaddzáfi) (* 1942. szeptember 19.), az ország de facto államfője 1969 óta, 1992 óta Zantani Muhammad az-Zantani az ország második legfontosabb személye.

Az alkotmányt 1977-ben vezették be, 1994-ben pedig egy kisebb módosítást hajtottak rajta végre. Az ország egy demokratikus ország az iszlám hagyományaira alapozva. Az-Zantani a minisztertanács elnöke és egyben a népi kongresszus titkára.

Népesség

A népességnövekedési ráta adatai 2,41%. A várható átlagos élettartam magas, 76 év. A csecsemőhalandósági ráta 27,9‰. Munkanélküliség: 30% (becsült adat, 2010. március).

Gazdasága

Földünk egyik legszegényebb országa volt. Gazdasági növekedését az 1960-as évek elején meginduló kőolajbányászatnak köszönheti. Ma Afrika leggazdagabb országának számít. Gazdaságának alapját az állami tulajdonban lévő szénhidrogének bányászata és kivitele jelenti, amelynek bevételei a GDP-nek 1/3-át teszik ki. A líbiai kőolaj kiváló minőségű, a rablógazdálkodás elkerülése végett a termelés az 1970-es évek maximumához képest felére csökkent. 2007-ban exportja 94%-t ez jelentette. Silvio Berlusconi olasz kormányfő 2008 augusztusában megállapodott Kadafival az 1911-től 1943-ig tartó gyarmati korszak kártérítéséről, így Olaszország 25 év alatt 5 milliárd dollárt fizet ki olasz cégek líbiai befektetései formájában. Líbia az első arab ország, amely ilyen jellegű kártérítést kap, sem Franciaország, sem Nagy-Britannia nem hajlik hasonló akcióra.

Közlekedés

Az országban nincsenek vasutak, a szilárd burkolatú utak hossza kb. 45 ezer km. A legfontosabb országút a parton fut, és Tripolit köti össze Bengáziával, nyugaton Tunézia, keleten Egyiptom felé folytatódik. Egy másik főút Tripoliból vezet délre, Szabhába. Modern utakat építettek a kőolajmezőkre és a nagyobb oázisvárosok, így el-Kufra felé. A csővezetékek nélkülözhetetlen szerepet töltenek be a kőolaj, a földgáz és az édesvíz szállításában. Részben már megépült a Nagy Földalatti Folyó, amely a Szahara alatti víztartó kőzetrétegekből vezeti a vizet a parti városokba. Ennek a mélységi édesvízkészletnek azonban nincs utánpótlása, így ez sem jelent végleges megoldást. Az öt nagy kőolajkikötő mellett (ebből négy a Sidra-öbölben és Tobruknál) a legfontosabb tengeri kikötő Tripoli és Bengázi. Nemzetközi repülőtér is e két városban van.

Oktatási rendszer

Ingyenes, általános tankötelezettség 6-tól 16 éves korig van. Az analfabéták aránya 25%. Egyetem Tripoliban, Bengáziban és Sabhában van.