Rend:Ragadozók (Carnivora)
Család: Macskafélék (Felidae)
Előfordulás: Afrika szavannáin és Indiában (Gir Forest)
Testtömeg: a hímek 150-250 kg, a nőstények 82-120 kg
Marmagasság: a hímek 1,23 m, a nőstények 1 m
Tápláléka: elsősorban nagytestű patásokat
Szaporodás: 100-119 napos vemhesség után 1-6 kölyköt ellenek. Ivaréretté 3-4 éves korukra válnak.
Élettartam: 13-15 év, fogságban ritkán 30 év is.

Az oroszlánok az ókorban még a Balkánon is éltek (Héraklesz egyik első hőstette is hozzá fűződik), csakúgy, mint Észak-Afrikában, a Közel-Keleten és Dél-Ázsiában is. Indiában ma már csak Gir erdeiben él egy kisebb populáció (Panthera leo persica). Számuk azonban a túlzott vadászat, az élőhelyek megszűnése és a zsákmányállatok fokozatos eltűnése következtében Afrikában is fogy.

Elsősorban a nyílt, füves területeket kedveli, de félsivatagokban, fás szavannákon és magasabb régiókban is előfordul. Nem jó mászók, a fákra is inkább ugranak. A zsákmányukat lopakodva közelítik meg, minden lehetséges fedezéket kihasználva, majd a megfelelő távolságból lerohanják azt. Rövidtávon akár 60 km/h-ás sebességre is fe tudnak gyorsulni. A nap legnagyobb részét - főleg a hímek - lustálkodással töltik, akár 20-21 órát is. Általában éjszaka aktívak, de a nemzeti parkokban, ahol az embertől nem kell tartaniuk, a nap bármely szakában vadászhatnak.

Kevés állat érezheti magát biztonságban tőle, de leginkább az 50 és 300 kg közötti súlyúakra vadásznak: gnúkra, impalákra, zsiráfokra, bivalyokra, disznófélékre és zebrákra, de a dögöt sem vetik meg. Talán csak a foltos hiéna és a hiénakutya falka képes meghátrálásra kényszeríteni. Nem mindig járnak sikerrel a vadászatban, egy megfigyelés szerint 61 támadásból mindössze 10 volt sikeres.

Az oroszlán az egyetlen csapatban élő macskaféle. A csoportok alapját az egymással rokon nőstények alkotják. A nőstények között szigorú dominancia-sorrend van, a legmagasabb rangú nőstény a csoport tényleges irányítója. A nőstényeket birtokló 2-4 hím is rendszerint egymás rokona. A fiatal hímek rendszerint együtt hagyják el a szülő csoportot és úgy vándorolnak több ezer kilométereket. Miután átveszik egy másik csoport felett az uralmat és elűzik az előző "uralkodókat", rendszerint elpusztítják azok kölykeit is. Ezen viselkedés egyik fő oka az, hogy a nőstények ez által újra hamar fogamzó képes állapotba jutnak.

Elsősorban a nőstények vadásznak, rendkívül összehangoltan. A zsákmányból azonban először a hímek esznek. Az osztozkodásnál nem úgy néz ki, mintha falkaállatok lennének, szemben pl. a vadkutyákkal, nem viselik gondjukat a kölyköknek és idősebbeknek.

Az emberhúsra szokott oroszlánok istencsapásaivá váltak az adott területnek. A nagy múltszázadvégi vasútépítési munkálatok során volt olyan oroszláncsapat, amely közel 300 munkás haláláért volt felelős.