Rend: Ormányosok (Proboscidea)
Család: Elefántfélék (Elephantidae)
Előfordulás: Afrikában a sivatagokat kivéve.
Testtömeg: a hímek 4.000-6.300 kg; a nőstények 2.400-3.500 kg
Marmagasság: a hímek 3-4 m; a nőstények 2,4-3,4 m
Tápláléka: fű, lomb, ágak, virágok, gyümölcsök és gyökerek.
Szaporodás: 17-25 hónapi vemhesség után 1 utódot ellik.
Élettartam: 50-70 év.

Az afrikai elefánt a Föld legnagyobb méretű szárazföldi állata. Hajdan, még az ókorban a Földközi-tenger partján is élt, sőt 2000 éve Elő-Ázsiában is. Két fő formája ismert, az esőerdőkben élő, kisebb és sötétebb színű erdei vagy kerekfülű elefántot régen Loxdonta pumilio néven különálló fajnak gondolták. Jelenlegi rendszerek L. africana cyclotis és L. africana aficana alfajokat különböztetnek meg. Az előbbi Közép- és Nyugat-Afrikai esőerdeiben él, a másik, nagyobb méretű pedig szavannákon.

Szemben az indiai elefánttal (Elephas maximus), a teheneknek is van agyara. Az akár 350 cm hosszúra is megnövő agyar a látszat ellenére nem szem-, hanem felső zápfogakból alakult ki és miután nincs gyökerük, folyamatosan nőnek. A lábukon 3-3 pata található. Jellegzetes szervük az ormányuk, ami tulajdonképpen az orral összenőtt és meghosszabodott felsőajak, melynek végén két, fogásra is alkalmas "ujj" található. Bár az elefánt bőre nagyon vastag, egyben nagyon érzékeny is. Testüket kevés ször fedi, amik vannak, azok is idővel lekopnak a gyakori porfürdőktől.

Növényevők, füvet éppúgy legelnek, mint fákat. Valóságos erdőket képes elpusztítani egy-egy elefánthorda, agyarukkal és ormányukkal felhasítják és kidöntik a fákat. A termőföldekre is rászokhatnak, hatalmas pusztítást végezve. Nagy a napi vízigényük (50-150 l), ezért kedvelik a víz közeli területeket. A víz és táplálékbőség határozza meg a sűrűségüket.

Rendkívül intelligens állatok, bonyolult feladatokat is el tudnak végezni. Az újabb vizsgálatok szerint a lábuk által keltett zajjal kommunikálnak, ami 10 km távolságra álló elefánt is érzékel.. A halott fajtársuk teteménél vagy csontjai mellett valóságos szertatásokat végeznek.

Az afrikai elefántok csordákban élnek, amelyeket egy tapasztalt, öreg tehén vezet. Időnként több száz, akár ezres aggregációk is összeállhatnak, amik időszakos jellegűek. Territóriális viselkedést még nem figyeltek meg náluk. Léteznek csak fiatal hímekből álló kisebb csapatok is, a megfigyelt legnagyobb létszám 144 egyed volt. Az ivarérett hímek sokszor magányosan élnek.
A csordákon belül "nőstényuralom" van, a tehenek rokonai egymásnak. A vezértehén élete végéig megtartja előkelő pozícióját. Az elefántok a párzási időszakon kívül békések. A 25 öv feletti hímeknek évente egyszer megemelkedik a tesztoszteron szintje, lényegesen agresszívabbak lesznek. Ezt az állapotot "musth"-nak nevezik, ekkor nem tanácsos az elefántok útjába kerülni, még az amúgy szelíd, állatkertben tartottakéba sem.

A nőstények ösztruszciklusa 2 hónapos és 2-6 napig tart. A megfigyelések szerint a megtermékenyülés esélye az esős időszakban a legnagyobb, feltehetően a növények megnövekedett protein tartalma lehet a stimuláló faktor. Az embrió átlagosan 22 hónapig fejlődik. A vagy 120 kilós "csöppség" a megszületése utána fél órán belül talpra tud állni. 10-11 éves korukban válnak ivaréretté, a nőstények 55-60 éves korukig termékenyek maradnak.

Bár a közhiedelem szerint csak az indiai elefánt szelídíthető, a történelmi (Hannibál) és jelenkori példák mást mutatnak. A karthágóiak a már kipusztult észak-afrikai alfajt képezték ki harci elefánttá.